Nem akarok csak jegyzeteket irni. felrakom rövid beszélgetéseimet egy kisgyerekkel. Elég okos, tűneményes kisgyerek.Mesélek magamról is sokat és a barátaimról, páromról.
Linkblog
Keresés
Friss topikok
bűneimet hogy mondjam el?:
sehol sem jobb, söt, itt már megszokták a helyet a fiuk és tudom, milyen rossza otthagyni egy hel... (2010.12.19. 20:21)ugy tünik igaz,, el fogunk költözni!!
atsutane:
Nehogy... visszaköltöztök? és az, amit egyszer megbeszéltünk, hogy egyszer az életben összefutunk ... (2010.11.03. 19:41)vissza költözni???!!
atsutane:
Igaz, hogy a legtöbb férfi ARRA hallgat, de fogd vissza magad. Igazad van, drága... Gondolj valami... (2010.10.28. 16:56)még mindig a régi vagyok :(
atsutane:
ehm... bocsi, drága, hogy ezt kell hogy mondjam, nagyon jó ötlet, meg minden, de... megvalósíthata... (2010.10.28. 16:49)amit kitalált...
atsutane:
Szörnyű... De azért ugye ti még megvagytok...? ugye nem történt semmi? (2010.10.07. 05:42)NAGY A KÁÓSZ!
Ezután végre hazáig csend volt. Megtehettem volna, hogy beállok a tűzhely elé miután bemelegítettem, és szépen megvárom, hogy kiolvadjak, azután pedig eszek valamit és csak azt követően foglalkozok Zack-el. De nem így történt. Először kiolvasztottam részeges barátomat, majd engedtem neki vizet és bezavartam fürdeni. Amíg bent volt felmelegedtem hamar és készítettem magunknak valami ehetőt. Már vagy egy óra vagy akár több is eltelhetett, amióta dilis barátomat betuszkoltam a fürdőszobába. Kopogtam többször is, de hiába. Nem akartam az ördögöt a falra festeni, de rosszat sejtettem, ezért további gondolkodás nélkül benyitottam. Szerencsére semmi gond nem volt. Ott állt a tükör előtt és a haját nézegette.
-Istenem, hogy itt valaki milyen hiú. -mondtam viccelődve
-Hiúz? -kérdezett vissza
-Hiú és süket. -javítottam ki az előző mondatomat -Kopogtattam. Azt hittem valami baj van!
-Van is. -mondta kissé elkenődötten
-Mi?
-Akárhogy zselézem fel a hajam, lelapul újra.
-Ne idegesíts! –dünnyögtem -Amúgy meg készítettem kaját. Amennyiben kész vagy, mehetsz enni. Meleg is van, mert tűzet csináltam....
-Ég a házam?!! -kiáltotta ijedten
-Nem.. a kandallóba ég a tűz. -ráztam meg a fejem
-Ja! Az más. -nyugodott le végre -Fáj a fejem. Kicsit sokat ittam.
-Na jó, holnap. Ahogy így végignézek rajtad, veled ma már úgyse mennék semmire. -mondtam nagy elhatározottsággal és búskomorsággal
-Hova? -kérdezősködött újra
-Semmire. -mondtam mogorván
-Az hol van? Hol tartózkodik? És én...hol vagyok?
-Jól van, eleget ittál! -jegyeztem meg -Haza kell, hogy vigyelek. De remélem az útra, még emlékszel? -kérdeztem aggodva, ugyanis valóban reménykedni mertem csak, hogy részegen is emlékszik a haza vezető útra.
-Részletesen. -mondta bíztatóan
Kikaptam a kezéből az utolsó pohár whisky-t is és kiráncigáltam a frissnek mondható levegőre.
Ezzel a fiúval meg vagyok áldva. Teljesen részeg, úgy kell húznom és még az utat, se tudom pontosan. Elég fáradt és éhes voltam, de azért valahogy csak elvonszoltam magam után.
-Itthon vagyunk? Ezen a szép mindenhova? De minek? -örvendezett
-Zack, haver! Tudomásom szerint a neved most, KUSS! Amúgy is még két utcán végig kell, hogy vánszorogjunk. -mérgelődtem vele
-Énekeljek neked? -kérdezte vígan
-Köszi, de kihagynám. -tiltakoztam a rossz ötlet ellen
-Most azért valamennyire megnyugtattál. -mondtam most már legyőzve a bennem előjött zöldszemű szörnyet.
-Na akkor? Mire várunk még? -kérdezte nagy lelkesedéssel
-Hogy, hogy mire? -kérdeztem rá a kérdésére
-Meghívhatlak valamire?
-Á, nem, de azért kösz. Nem ihatok alkoholosat. -figyelmeztettem
-Mert?
-Mert nem és kész.
-Értem én. -vigyorgott újra -Félsz, hogy mind a ketten leisszuk magunkat a sárga földig, aztán meg nem bírunk haza hömbölögni.
-Nem. Na jó elmondom, mert addig fárasztasz. Röviden szólva majdnem belehaltam egyszer egy alkoholmérgezésbe. Érted már?
-Így már világos. Akkor én iszok, te meg beszélsz. Legalább ha túl sok lenne a jóból, tudsz állítani. Ha meg mégse és ne adj Isten, mégis úgy beiszok, mint a ló, legalább lesz, aki haza cipel. -döntötte el már jó előre
Zack és én egész jól elitalozgattunk talán órákig is. Illetve ő ivott, nekem meg járt a szám.
-Ugye tudod, hogy már fél négy van és ma még a reggelin kívül semmit, nem ettem?! Fázok is, meg mi egyéb. -hívtam fel magamra a figyelmét.
-Jól van.
-De még ott van három helyszín, amit meg kell nézni. -okoskodtam tovább
-A pokolba velük! Majd megnézzük holnap...-szitkozódott egyre jobban
-Nem! Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra...
-Tudom, halaszd holnaputánra! Akkor már nem lesz olyan fontos. -mondta mosolyogva
-Voltakép hova is megyünk? -kérdeztem az éhségtől és a hidegtől meggyötörve
-Csak ide nem messze egy jó haverhoz. -mondta büszkén
-Jó, jó, de milyen haverhoz? Jó barát? Lány barát? Régóta ismered? -kérdeztem eléggé féltékenyen
Az-az igazság, hogy abban a pillanat magam se tudtam miért vagy egyáltalán
kire vagyok féltékeny. Ezen aztán el is gondolkodtam. Amíg ezen a téren jártak a gondolataim észre se vettem, hogy dilis barátom megállt én, pedig sikeresen nekimentem.
-Klyde! -szólt rám -Te nem figyelsz az orrod elé?
-De persze, bocs, csak tudod, eltűnődtem dolgokon.
-És pedig?
-Azon. hogy ki lehet ez a te barátod, akihez éppen vándorlunk. És azon törtem még a fejem, hogy vajon miért vagyok rá féltékeny. -hebegtem -habogtam össze-vissza.
-Látod, ezt nem tudom. De már itt is vagyunk. -szólt és megint elmosolyodott
Akkor figyeltem csak igazán fel az előttünk álló épületre, ami első ránézésre
Kocsmának látszott.
-Zack! Hova hoztál te engemet? -kérdeztem sóhajtozva
-Nem látszik? Ez egy pub.
-Miért jöttünk ide? Itt találkozunk a te barátoddal? -sóhajtottam fel
-Mondhatnánk. Most már elmondhatom neked, hogy az én barátom ez a kocsma. Ide járok magányos óráimba.
-És itt jött közbe az, hogy gyanús lettem. –folytatta -Tudod, szoktam arra
fele sétálni azelőtt is, és azután se ment el a kedvem tőle. Két nappal a bűntény után észre vettem a szöveget, ami vérrel volt írva és a rendőröknek ki se szúrta a szemét. Gondoltam ne csúfítsa azt az amúgy se szép sikátort, úgyhogy következő nap már le is mostam. -dünnyögte
-És a rendőrök?
-Pechem volt. Sose járnak az utcán, de aznap amikor ``takarítottam˝ éppen arra kellet kóvályogniuk. Gyanús volt nekik a dolog. Tudod...a tettes visszatér a tett színhelyére. Bevittek az őrszobára, kihallgattak és a nagy pofám miatt bent is csücsültem két napig. De hála a hazugság vizsgálónak kijöhettem. -mondta halkan
-Miért? Mit mondtál nekik? -kérdeztem érdeklődve
-Azt mondták ők is, hogy a tettes visszatér a tett színhelyére, bla, bla, bla.
Az lehet, de nem takarítani. Meg hát amúgy is, ők is visszajöttek, egyszóval ők is gyilkolhattak és a mocskos képűkről bármit, ki lehet nézni. -mondta mérgelődve
Ezek után kétszer is meggondoltam, hogy lehet-e ez a fiú gyilkos. Nagyszájú is, őszinte, ami a szívén az a száján, de gyilkos semmiképp se lehet ez a barátságos melegszívű srác. Ezek után egy váratlan bejelentés következett.
Ahelyett, hogy tovább mentünk volna a következő helyszínekre, Zack-nek eszébe jutott, hogy el kellene látogatnia egy jó barátjához. Ez a jó haver már engem is érdekelt, hiszen azt mondta, hogy nincsen annyira jóban a helyiekkel.
-De. Erre bezzeg felfigyeltek. Elmeséljem? -szolt bosszúsan
-Kíváncsivá tettél. -mondtam lelkesen
-Á! Inkább hagyjuk. -mondta, de most már nem vigyorgott úgy, mint egy tejbetök.
-Ha már így felcsigáztad az érdeklődésemet. -kérleltem
-Na jó.
Végre beadta a derekát és nekilátott a mesének. Megérte könyörögni.
Szerencsére a története most nem volt olyan véres (illetve szó szerint az volt) és nem volt olyan gyomorforgató.
-Az egész azután kezdődött, mikor a rendőrök megtalálták a negyedik hullát is. Amúgy ők is valami hasonló dologról beszéltek, mint te. Sorozatgyilkosról. Na mindegy, nem is érdekel, mert nekem ez magas.
Én láttam azt a halott férfit. Nekem cseppet se úgy tűnt mintha késsel, illetve, csak késsel ölték volna meg...
-Akkor meg? -szóltam közbe
-Ne szakíts félbe, kérlek! Hol tartottam? .. ja igen! El volt metszve a torka, a mellkasán hosszú vágás volt. De én úgy láttam, mintha kitéptek volna, vagy inkább kiharaptak volna egy darabot a húsából. Nem tudom Klyde, hogy jól láttam-e. Nem volt rajtam a szemüvegem. -mondta
-Szemüveget hordasz? -kérdeztem, mivel eléggé furcsálltam, amit mondott.
-Nem.
Idióta, de a története érdekes. De tovább nem jutottam a gondolataimmal, mivel "ikertestvérem" megzavart.
-Íme, a második, harmadik és a negyedik gyilkosság helyszíne. -sóhajtott fel
-Tessék? -értetlenkedtem
-A teliholdasnak ez lehet a kedvenc helye. Törzshely. Egymás után háromszor
is gyilkolászott itt. -szolt bánatosan
-Itt is hagyott jelet?
-Mondhatnám azt, hogy kétszer. -sóhajtotta
Meglátszik, hogy ez a fiatalember nincs hozzá szokva az efféle dolgokhoz. Na de én se.
-Mi az, hogy kétszer is? -vontam kérdőre
-A második áldozat egy aktatáskás férfi volt. Miután megölte a táskába véste szokásos, barátságos ``Sose nézz hátra!˝ szövegét. -mondta és sóhajtott újra egy nagyot.
-Ez csak egy jel. -jegyeztem meg
-A harmadik és a negyedik áldozat is férfi volt. Két középkorú. Utánuk már a falra firkantotta a hülye szöveget, de azt lemosták.
-Grafiti?
-Nem teljesen. Vérrel volt írva, de senkinek nem tűnt fel. Csak nekem -válaszolta
-És szoltál a rendőröknek? -kérdeztem aggodva
-Nem, lemostam. -dadogta félénken
-Elég nagy butaság volt. -mondtam mérgelődve és most már én is felsóhajtottam.
-Tudom, de gondoltam, ha nem szol szám, nem fáj a fejem. De hát vehettem volna be fájdalom csillapítót. -mondta fülig érő vigyorral a képén.
-Mivel a véres telihold éjszakája lesz. Két hét múlva. -mondta figyelmeztető hangon
-Véres telihold éjszakája? Ez nekem kínai! mondtam és ebből már tudta is, hogy mit szeretnék-
-Vörös telihold, ha így könnyebb felfogni a jenki agyaddal. -mondta gúnyosan
-Hé! Amerikai! És amúgy is...te is az vagy, nem? -kérdeztem mérgesen
-Ezt most éppen elrontottad, mert brit vagyok. -jegyezte meg
-Na jól van, mindegy. Folytasd amit elkezdtél. -mondtam, miközben még káromkodtam egy sort a bajszom alatt.
-Szóval, a vörös telihold, ennél a jelenségnél eléggé furcsa és vérengző dolgok történnek. -folytatta
-Például? -kérdeztem
-Nem is tudom, amióta ide költöztem azóta egyszer volt részem a vörös telihold gyönyörű látványában. De akkor se történtek olyan nagyon véres dolgok. Én akkor nem hittem, hogy újra láthatom még a véres teliholdat.
De az itteniek azt mondják, hogy pontosan két hét múlva újra feltűnik az égen. És egy jó néhány napig fent is lesz. -válaszolta
Miközben mondta olyan fény gyulladt a szemében amilyet eddig senkinél se tapasztaltam
-Mi történt akkor? -érdeklődtem
-Egy ember megölte a családját. A két lányát megfujtotta, az anyósát halálra gázolta.
Elmeséljem részletesen? -kérdezte
-Kösz, nem kell. Ennyi elég is. -tiltakoztam
-Addig tolta a kocsija előtt az öreg mamit amíg neki nem tolta egy fának. Kipréselt belőle mindent...
-Kösz, elég. -tiltakoztam újra
-A feleségét megmérgezte, aztán feldarabolta és a kutyának adta. Finom lehetett...
-Kérlek elég! -mondtam újra
-Azután a kutyát is agyoncsapta és elásta a kertbe. Oda ahova a lányait is eltemette. Őrült egy ember lehetett...
2006. március 13.Klyde Wemleby: A véres telihold éjszakája
Bemutatkozok: A nevem Klyde Wemleby, 26 éves vagyok. Egyedül élek itt New York-ba.
Ügyvédként nincs túl érdekes feladatom. Mindig is izgalom dús életre vágytam.
De nem olyanra, mint amilyenre majdnem sikerült. Az egész, egy unalmasnak ígérkező
napon kezdődött.
Igaz, ami igaz, már hat éve dolgozok mint ügyvéd, de ilyen hülye üggyel még nem foglalkoztam.
Aznap az ügyfeleim egy válni akaró pár; Mr. és Mrs. Zetbik.
-Tudna rajtunk segíteni? -kérdezte kissé idegesen Mrs. Zetbik
-Természetesen, hisz azért vagyok itt. -mondtam
-El szeretnénk válni. -folytatta a nő
-Rendben. Ennyi lenne az óhajuk? -kérdeztem
-Nem, nem! A segítségét szeretnénk kérni másban is. -magyarázkodott Mr. Zetbik -ugyanis
nem tudjuk eldönteni a nejemmel, hogy Hercegnő kivel maradjon. -folytatta
-Megkérdezték róla őt is? Talán úgy könnyebb lenne dönteni. -ajánlottam
-Maga teljesen örültnek néz minket? -fakadt ki a hölgy
-Dehogy is! De végül is maguk a szülei....
Mindketten egyformán szeretjük. -segített ki a férfi
-Azzal nincs semmi gond. De joga van eldönteni, hogy kivel szeretne maradni. –mondtamInkább beszéljünk meg egy más időpontot és hozzák be a kislányt is. -folytattam
-Arra semmi szükség. Most is itt van, lent vár minket a kocsiba. A játékai között pihen. -mondta örvendezve a nő
-Nyugodtan felhozhatták volna ide az irodámba. -ajánlottam nekik
-De Mr. Wemleby! Kutyát, macskát és egyéb állatot nem szabad behozni. -említette a férfi
