-Voltakép hova is megyünk? -kérdeztem az éhségtől és a hidegtől meggyötörve
-Csak ide nem messze egy jó haverhoz. -mondta büszkén
-Jó, jó, de milyen haverhoz? Jó barát? Lány barát? Régóta ismered? -kérdeztem eléggé féltékenyen
Az-az igazság, hogy abban a pillanat magam se tudtam miért vagy egyáltalán
kire vagyok féltékeny. Ezen aztán el is gondolkodtam. Amíg ezen a téren jártak a gondolataim észre se vettem, hogy dilis barátom megállt én, pedig sikeresen nekimentem.
-Klyde! -szólt rám -Te nem figyelsz az orrod elé?
-De persze, bocs, csak tudod, eltűnődtem dolgokon.
-És pedig?
-Azon. hogy ki lehet ez a te barátod, akihez éppen vándorlunk. És azon törtem még a fejem, hogy vajon miért vagyok rá féltékeny. -hebegtem -habogtam össze-vissza.
-Látod, ezt nem tudom. De már itt is vagyunk. -szólt és megint elmosolyodott
Akkor figyeltem csak igazán fel az előttünk álló épületre, ami első ránézésre
Kocsmának látszott.
-Zack! Hova hoztál te engemet? -kérdeztem sóhajtozva
-Nem látszik? Ez egy pub.
-Miért jöttünk ide? Itt találkozunk a te barátoddal? -sóhajtottam fel
-Mondhatnánk. Most már elmondhatom neked, hogy az én barátom ez a kocsma. Ide járok magányos óráimba.
