-Most azért valamennyire megnyugtattál. -mondtam most már legyőzve a bennem előjött zöldszemű szörnyet.
-Na akkor? Mire várunk még? -kérdezte nagy lelkesedéssel
-Hogy, hogy mire? -kérdeztem rá a kérdésére
-Meghívhatlak valamire?
-Á, nem, de azért kösz. Nem ihatok alkoholosat. -figyelmeztettem
-Mert?
-Mert nem és kész.
-Értem én. -vigyorgott újra -Félsz, hogy mind a ketten leisszuk magunkat a sárga földig, aztán meg nem bírunk haza hömbölögni.
-Nem. Na jó elmondom, mert addig fárasztasz. Röviden szólva majdnem belehaltam egyszer egy alkoholmérgezésbe. Érted már?
-Így már világos. Akkor én iszok, te meg beszélsz. Legalább ha túl sok lenne a jóból, tudsz állítani. Ha meg mégse és ne adj Isten, mégis úgy beiszok, mint a ló, legalább lesz, aki haza cipel. -döntötte el már jó előre
Zack és én egész jól elitalozgattunk talán órákig is. Illetve ő ivott, nekem meg járt a szám.
-Ugye tudod, hogy már fél négy van és ma még a reggelin kívül semmit, nem ettem?! Fázok is, meg mi egyéb. -hívtam fel magamra a figyelmét.
-Jól van.
-De még ott van három helyszín, amit meg kell nézni. -okoskodtam tovább
-A pokolba velük! Majd megnézzük holnap...-szitkozódott egyre jobban
-Nem! Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra...
-Tudom, halaszd holnaputánra! Akkor már nem lesz olyan fontos. -mondta mosolyogva
