Most egy ideig várniuk kell a vendégeknek, addig, amíg vissza nem jövök.
A házamat és kis kedvencemet egy barátomra bíztam. Végre összeszedtem a cuccaimat.
Már aznap este elutazhattam. Nagyon érdekelt ki ez a dr. James Hamsty. És az is nagyon érdekelt,
hogy mit akar tőlem, ami ilyen fontos?!
Hosszú volt az út és bizony elég fárasztó. Csak remélni mertem,
hogy valami igazán fontos ügyben kíván velem találkozni az a pasas.
Ha mégis kiderülne, hogy valami kis semmiségért kellet elutaznom a
jól megszokott New York-ból át egészen Európáig...hát Isten
bizony megfujtom azt az elmebeteget.
Arra már gondolni is csak félve mertem, hogy egyáltalán nem is
kellet volna nekivágni az útnak, mert ne tán csak valami őrült
szórakozásának a kelléke lettem.
Pedig az aztán igazán nem hiányozna. Így is van elég dolgom.
Jól van, persze rám is fér egy kis kikapcsolódás. Amióta ügyvédként
dolgozok (pontosan hat éve) azóta nincs semmi szabadidőm.
Nyaralni se mentem az óta. De igazából nem is a munka miatt,
talán inkább, azért mert egyedül eléggé unalmas lenne. Nem de?
Egy szó, mint száz, mihelyst lesz valaki akivel elmehetnék és
persze időm is lenne, már egy cseppet se tétováznék. Nekem meg
olyan mindegy hova megyek, mennyi időre és kivel. De még testvérem
és egy igazi megbízható barátom sincs.
