-És ezt most komolyan gondolják? -kérdeztem
-Természetesen! -válaszolta kissé felháborodva a nő?
-Rendben, megpróbálom megoldani az ügyet. De ha szabad tudni...miért akarnak elválni? -kérdezősködtem
-Hercegnő miatt. Azon vesztünk össze, hogy kit szeret a legjobban. -világosított fel az úr
(Ezek őrültek! -gondoltam)
-És miért nem vesznek még egy macskát?? -érdeklődtem
-Mert még egy ilyen szép perzsa cica nincs, mint Hercegnő. -oktatott ki a nő
-És ha megoldom a macska ügyet, nem válnak el? -kérdeztem
-Akkor nem. -nyugtatott meg a Mr.
-Ha megfelel, hozok Önöknek egy gyönyörű perzsa kandúrt. -ajánlottam
-Oh! Teljes mértékben. Holnapra tudná hozni? -érdeklődött a hölgy
-Akár. -fejeztem be
Hát ennyit erről az ügyről. Hazafelé beugrottam a cukrászdámba. Úgy döntöttem, hogy ma eléggé lefárasztottak. Úgyhogy aznap már nem dolgoztam inkább.
Mivel egyedül élek nem kell azon aggódnom, hogy valaki otthon vár nagy
rendetlenségben, éhesen. Egyedül Twexi várt éhesen rám. De ő jól elvolt.
Jó kölyök, engem nem harap meg. De egy aligátort eltartani nem kis munka.
Adtam neki enni, aztán magamnak is összedobtam valamit.
Éppen leültem volna, amikor eszembe jutott az üzenetrögzítő.
Csak egy üzenetem volt...de az se valami biztató.:
``Mr. Wemleby? Jó számot hívtam? Ha igen kérem, hívjon vissza! FONTOS!´´
