-Na jó, megpróbálok segíteni. De ígérd meg, amennyiben nem sikerül, megkéred a
rendőrséget, hogy segítsenek. -mondtam neki bíztatóan
-Na jó, legyen. Meg amúgy is...gondolom rád, fér egy kis pihenés? -mondta és újra mosolygott
-Az meglehet. De ilyen? –sóhajtottam -Hova menjünk? -kérdeztem
-Megtisztelsz azzal, hogy eljössz hozzám, szerény-szerény hajlékomba?
-Mond azt, hogy nincs messze. -mondtam miközben valami csodára vártam
-15-20 perc. -nyugtatott meg
-Rendben. Kifűzetem a szállást és mehetünk is. -mondtam
Miután ez utóbbi is megtörtént újdonsült barátommal elindultunk az ő ``szerény˝
hajlékába. Amiről később kiderült, hogy nem is olyan szerény.
-Itt is vagyunk, ez az én házam. -mondta büszkén -Lassan három éve itt élek, de egyedül.
Rokon lélek-gondoltam el
Először még tetszett, hogy nem szol bele senki az életembe, de már unatkozok. -tette hozzá
-De hát ez legalább kétszer akkora, mint az én lakásom és minimum ötször olyan szép. -mondtam
-Mégis, mire megyek vele, ha egyedül vagyok, -kérdezte szomorúan
-Az igaz, de megint átvertél. -jelentettem ki
-Miért?
-Azt mondtad, hogy szerény hajlék, aztán meg egy öt csillagos szállodába hoztál. -mondtam viccelődve
-Azt hitted, hogy mi van, aztán meg mégsem nincsen. Ez van. -magyarázta
-Amíg itt leszek, nem fogsz unatkozni. Remélem, azt azért nem várod el, hogy veled
aludjak? -kérdeztem
-Nem! Van elég ágy. -mondta és közbe fülig ért a szája.
