-Ugye készítettél nekem fincsit?
-Mit? -néztem rá érdeklődve
-Csokis izét. Forró csokit. Imádom. -lelkendezett
-Bocs, de azt nem. Nem tudtam, hogy elvárod. -szomoítottam el
-Mindegy. Gyorsan eszek aztán vár rám a puhi-muhi ágyam, a pimi-pumi szobába, a csifi-csufi kaja után. -magyarázta
-Jobb lesz, ha leszoksz az ilyen kínai szövegről. Egy mukkot nem értek! -jelentettem ki
-Én értem és ez a nem mindegy. Jaj de jó! Vár az a pimi-pumi gyapat! -mosolygott rám újra
-Pamacs? -értetlenkedtem
-Nem! A takaró, párna...gyapat. Így hívom. -világosított fel róla, mintha tudnom illene, hogy mit, minek nevez.
-Gyapjú?
-Nem. Gyapat. -mondta újra
Végre üres lett a fürdő és úgy éreztem, csak rám vár. Éppen nekivetkőztem volna, amikor kis barátom újra bejött.
-Zack, most öszintén, te nem szoktál kopogni? -förmedtem rá
-Én nem vagyok szégyenlős. -jelentette ki, de mégis csak elpirult
-De én igen. -szóltam vissza -Mit akarsz?
-Ö...hát ..elfelejtettem. -nyökögte és kiment.
