-Komolytalan vagy-jegyeztem meg elégedetlenkedve
-Komolyan? -kérdezett vissza értetlenül
-Na jó, holnap. Ahogy így végignézek rajtad, veled ma már úgyse mennék semmire. -mondtam nagy elhatározottsággal és búskomorsággal
-Hova? -kérdezősködött újra
-Semmire. -mondtam mogorván
-Az hol van? Hol tartózkodik? És én...hol vagyok?
-Jól van, eleget ittál! -jegyeztem meg -Haza kell, hogy vigyelek. De remélem az útra, még emlékszel? -kérdeztem aggodva, ugyanis valóban reménykedni mertem csak, hogy részegen is emlékszik a haza vezető útra.
-Részletesen. -mondta bíztatóan
Kikaptam a kezéből az utolsó pohár whisky-t is és kiráncigáltam a frissnek mondható levegőre.
Ezzel a fiúval meg vagyok áldva. Teljesen részeg, úgy kell húznom és még az utat, se tudom pontosan. Elég fáradt és éhes voltam, de azért valahogy csak elvonszoltam magam után.
-Itthon vagyunk? Ezen a szép mindenhova? De minek? -örvendezett
-Zack, haver! Tudomásom szerint a neved most, KUSS! Amúgy is még két utcán végig kell, hogy vánszorogjunk. -mérgelődtem vele
-Énekeljek neked? -kérdezte vígan
-Köszi, de kihagynám. -tiltakoztam a rossz ötlet ellen
-Oké. Értem.
