-Már bemutatkoztam...
-Jó, jó, de valami foglalkozásod csak van. Nem? -kérdeztem tőle
-Nincs. Jelenleg csak úgy vagyok. -mondta
-Értem, de mit akarsz tőlem? -kérdeztem mérgesen
-Unatkoztam és ide hívtalak. -válaszolta vigyorogva
-Vicces! És mondhatom állatira szórakoztató. -mondtam ingerülten
-Na jó, nem csak azért csaltalak ide. Sokat olvastam rólad az Interneten.
A segítségedet szeretném kérni. -mondta bánatosan
-Miben? -kérdeztem higgadtabban
-Itt gyilkosságok történnek, már legalább fél éve. -mondta
-És?? Nyomozzam ki, hogy ki követi el őket? -kérdeztem
-Pontosan. -felelte
-Mi vagyok én? Colombo? Én ügyvéd vagyok és nem gyilkossági nyomozó. -jelentettem ki felháborodottan
-Hát nem olyan, vagy mint az a Leslie L. Lawrence? -kérdezte elkeseredve
-Nem! Ő ért hozzá. Én egy egyszerű ügyvéd vagyok, akinek halvány lila gőze sincs
arról, hogy hogyan lehetne megoldani ezt az ügyet! Miért nem kéred a rendőrök
segítségét? -érdeklődtem
-Mert a helyi zsarukban nem bízok. -mondta
-Értem...de én akkor se tudok segíteni neked. -oktattam ki
-Szóval most haza is fogsz utazni? -kérdezte szomorúan
Olyan bánatosan nézett rám a kutya szemeivel, hogy nem tudtam ellen állni a kérésének.
