-Íme, a második, harmadik és a negyedik gyilkosság helyszíne. -sóhajtott fel
-Tessék? -értetlenkedtem
-A teliholdasnak ez lehet a kedvenc helye. Törzshely. Egymás után háromszor
is gyilkolászott itt. -szolt bánatosan
-Itt is hagyott jelet?
-Mondhatnám azt, hogy kétszer. -sóhajtotta
Meglátszik, hogy ez a fiatalember nincs hozzá szokva az efféle dolgokhoz. Na de én se.
-Mi az, hogy kétszer is? -vontam kérdőre
-A második áldozat egy aktatáskás férfi volt. Miután megölte a táskába véste szokásos, barátságos ``Sose nézz hátra!˝ szövegét. -mondta és sóhajtott újra egy nagyot.
-Ez csak egy jel. -jegyeztem meg
-A harmadik és a negyedik áldozat is férfi volt. Két középkorú. Utánuk már a falra firkantotta a hülye szöveget, de azt lemosták.
-Grafiti?
-Nem teljesen. Vérrel volt írva, de senkinek nem tűnt fel. Csak nekem -válaszolta
-És szoltál a rendőröknek? -kérdeztem aggodva
-Nem, lemostam. -dadogta félénken
-Elég nagy butaság volt. -mondtam mérgelődve és most már én is felsóhajtottam.
-Tudom, de gondoltam, ha nem szol szám, nem fáj a fejem. De hát vehettem volna be fájdalom csillapítót. -mondta fülig érő vigyorral a képén.
