Hát van ilyen. Vissza hívtam a pasast a megadott számon.
Vártam, vártam, de nem vette fel senki. Épp letettem volna amikor:
-Halló? -kérdezte az ismeretlen
-Halló! Ön keresett engem a mai nap folyamán.?
-Mr. Wemleby ügyvéd úr? Végre! Vártam már a hívását
Ó! Igen én voltam az. A nevem dr. James Hamsty. Szeretnék kérni Öntől egy szívességet. -mondta csendesen
-És pedig? -kérdeztem kissé félve
-Bocsásson meg, de nem telefon téma! Nem lehetne személyesen? -kérdezte bizonykodva
-Felőlem. Mikor és hol szeretne találkozni? -kérdeztem kicsit idegesen
-Minél előbb. El tudna utazni egy kis időre? -érdeklődött
-Elintézhetem, csak mondja el, hogy pontosan hova kell mennem. -kérdeztem nagyot sóhajtva
-Astimda, Románia. Itt lenne a találkozónk helye. -mondta
-Értem.
-De kérem, amennyire csak tud siessen. -kérlelt a dr.
-Rendben.
-Már ma repülőre tudna szállni? -kérdezte
-Hát...az-az igazság, hogy nem voltam felkészülve erre a hírre. -sóhajtottam- Legfeljebb holnap tudok indulni. Ha nem gond.
-Semmi gond. És köszönöm! -fejezte be
...de mielőtt szólhattam volna letette.
Másnap első dolgom volt, hogy elvigyem a házaspárnak a macskát ahogy ígértem.
Nem emlékszem rá, hogy említettem-e hogy cukrászként is megállom a sarat. Az édesapámtól örököltem a Sugarbite-ot..
