A tett tűzére jeget fú a szó

 Egyre kevésbé érzem,hogy a családba tartozom. Nem elég, hogy vissza akarnak költözni, már az sem biztos,hogy együtt. Már lassan egy honapja Demiem velem alszik és Jazz még csak nem is hiányolja! Én minden Honey-tol külön töltött este után megölelgetem, szeretgetem, mert hiányzik! Dem egész nap egyesül van, Jazz még csak a közelébe sem megy, ráadásul amiota "azt" tettem még csak egymáshoz sem szolnak. Egyik nap Dem ott ült egyedül és szomorkodott. Amikor oda mentem,hogy megvigasztaljam ,sírva fakadt és szépen elküldött . Moon látta, leült mellé és szabályosan rámmorgott. Nem érdekelt, mert ez nem az eslő eset. Akkor is oda akartam  ülni, mégis csak a párom "anyja". Hamár bemocskoltam enyivel tartozom neki. Moon megint morogni kezdett és amikor Dem mellé akartam ülni a karomba harapott.Most ezt meg mire véljem? Felnött ember, de ha mérges bevadul és olyan mint egy farkas. Rég nem kedvel már ugy mint anno. Amiota biztos ,hogy Honey és én össze fogunk házasodni, mértéktelenül féltékeny, hisz még mindig szereti. Jazz már a kezdetek ota nem kedvel,mivel elveszem töle a fiát és rá másztam a pasijára. Moon kitartott melettem, de aztán ö is ellenem fordult. Serill nem utál. Demiem csak a viselkedésemet nem szereti. De ki tudja meddig türnek még meg. Hogy tudnék megjavulni ugy,hogy mindenkinek megfeleljek? Talán nekem kellene elmennem és akkor  mindenki boldogabb és elégedetebb lenne. Tényleg ennyire nem tartozom ide? Nem!! Én sehova sem tartozom! Még a saját szüleim  sem látnak szivesen! Akkor mégis hol van az a hely ahol végre én is elmondhatom,hogy igen, végre itthon vagyok! Sosem lesz családom aki elfogad majd olyannak amilyen vagyok?! És sosem fogom megtudni mi is az a home sweet home?