-Klyde!Én nem vagyok kutya!
-Nem ugy értem a szaglászást.És tudod hol ölték meg?
-Nem.
-Az örök sötét mocsárban.
-Ott?Hiszen ott mindig sötét van.
-Szerinted miért az a neve?-kérdeztem
-Na menjünk a temetőbe.-javasolta Zack
Nyugodtan sétáltunk és figyeltünk a sírok közt, ha netán feltünne valaki.De egyenlőre semmi.
Amikor aztán Candy kezdett nyugtalankodni.Kitépte a porázt a gazdája kezéből és rohant, mi pedig utána.
Egészen egy hatalmas fűzfáig ahol egy síron két lány ült és szívta a cigarettát.
-Jé!Figyeld Joy!Az ott nem Zacky?-kiáltott az egyik lány
-Lehet, de melyik az?Kettöt látok.-folytatta a másik
-Lányok!Csendesebben!-kérte őket Zack-Ő itt Klyde.
-Helló Zacky!-mondta a kis vörös
-Helló Zacky baby.-kiáltott újra a másik
-Klyde,ez a nagyszájú csaj a Trixi húga Krissy,a vörös kis nagylány pedig Joy.
-Helló.-köszöntött Joy
-Krissy!Már ezeregyszer megkértelek, hogy fogadj szót a Trixinek.Joy!-szólt a másikhoz-Légyszi menjetek haza!
Látom Krissy megint ivott,kisérd haza és vigyázzatok egymásra!Már negyed éjfél.
-Ugyérted negyed tízenkettő?
-Igen Klyde, de csend.Mi is rögtön megyünk.
-Akkor sziasztok!-köszönt el tölűnk Joy
-Pá!!-kiáltott vissza utánunk Krissy
...
-Klyde,ha hiszed ha nem de az elöbb nagyon furcsát láttam!
-Mit?
-Amig Candy után futottunk láttam Alex sírját.
-Zack!Ne bolondits!Temetőbe vagyunk!Persze , hogy láttad!
-Nem, nem!Ugyértem..mintha fel lett volna dulva.
Vissza is mentünk, hogy utánna járjunk, vajon jól látta-e.És valóban!Mintha ásóval lett volna a föld feltúrva.
-Nem értem.Miért szükséges az ilyen?Miért nem lehet valakit békén hagyni ha már mreghallt?-kérdeztem értetlenül
-Nem tudom!De szerintem tegyük kicsit rendbe és holnap majd jelentjük.
Igy is lett aztán már indultunk is.Éjfél is elmult mikor hazaértünk.Alig vártam. hogy ágyba keveredjek.
De azt a szerencsétlen sírt még álmomban se tudtam elfelejteni.
