Miután megvolt a sütés-főzés és a finom ebéd, Duncan megdöbbentő hírt jelentett be.
-Hagyjad! Majd én mosogatok!
-Hol tartod a lázmérőt?
-Egyszer véletlen széttörtem. -motyogta halkan -Azóta nincs. Miért?
-Mert magas lázad lehet, ha te ilyet mondasz! -feltételeztem viccesen
-Kac kac, de vicces! Egyszer ajánlok fel valamit te meg...
-Jól van, bocs! Én miattam mosogass, de előbb kivel, mit kérsz cserébe?--kérdeztem mélyen sóhajtva
-Semmit, csak hallottam, hogy a csajok szeretik a házias fiúkat!
-Hm. Kit akarsz elcsábítani ezzel a taktikával? Mégis csak Angel-re veted ki a hálódat?
-Istenemre mondom Klyde kiborítasz! Mondtam, hogy Ang nem érdekel! Csak barát! Amúgy se az eseteim a sokkal fiatalabb lányok! -dünnyögte
-Miért, hány év van köztetek? Kettő-három?
-Hat év. Kész, lezártuk a témát! Nekem más tetszik! Te meg úgy viselkedsz, mintha neked már olyan állati sok barátnőd lett volna.
Kapkod inkább magad Klyde öregem, mert örök agglegény maradsz!
-Én már csalódtam a nőkben. A nagy Ő olyan nagy volt, hogy lenézett engemet. Hagyjuk a témát! -javasoltam
-Esküszöm egyszer erről az egészről olyan könyvet, írok, hogy letehetetlen lesz! -büszkélkedte
-Miből gondolod?
-Mindet pillanatragasztóval fogom bekenni, mielőtt eladom! -mondta mosolyogva
Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy mit tervez Zack másnapra.
Szerencsére az elkövetkező nap igéretesebben alakult.
-Ma, Klyde azt hiszem bemutatom neked azt a lányt aki nekem tetszik.-mondta büszkén, reggeli közben
-Áhá, és szabad tudnom, hogy mikor ohajtasz a gyilkosságok után nyomozni?-aggodalmaskodtam
-Ráér!
Tagadnom se kell, azért kiváncsi voltam rá ki hállozta be igy a szívét!
-Akkor délután indulunk és ha neked is jó lesz akkor akár kimehetnénk a temetőbe éjszaka.
-Nekem tökéletesen jó csak mond el mit akarsz ott!?
-Egy-két áldozat sírját szeretném bemutatni.Hátha abból rájösz valamire.
-Kösz a bízalmat, de nem vagyok egy Sherlock.
