-Hol itt? -érdeklődtem
-Hát itt a kocsma mögött. -oktatott ki
-Ez nagyszerű. És most uram, hogyan tovább?
-Uram, ez már tetszik. Na fiam, venni kellene valamit.
-És aztán?
-Haza megyünk. Gondolom nincs más dolgunk.
-Felőlem. –legyintettem -De ugye nincs messze az-az átkozott bolt?
-Nincs! -válaszolta
Nem, cseppet se volt messze. Csupán a kisváros másik felébe. Igaz nem valami nagy hely, de ilyen hidegben sétálva túlontúl nagyvárosnak tűnt.
-Jól van, itt vagyunk. -jelentette ki -Bejössz, velem vagy megvársz kint?
-Nem óhajtok megfagyni!
Egy kis boltba elszórakoztunk több min húsz percet. Mi lett volna, ha bevásárlóközpontba sétálunk? Éppen fűzetésre került volna a sor, mikor barátomnál koppant valami.
-Hoppá!
-Mi van?
-Nincs nálam egy fillér se!
-Akkor vagy itt marad egyikük, amíg a másik hóz, pénzt vagy visszapakolnak szépen mindent! -javasolta a pénztáros kisasszony
-Itt maradsz, amíg hózok zsetont?
-Persze de siess, kérlek! -könyörögtem
Zack már háromnegyed órája elment, de hiába vártam nem jött. Másfél óra várakózás után kezdtem volna visszapakolni a már megvásárolt de, még ki nem fűzetett cuccot.
-Itt is vagyok. Bocs, hogy ennyit kellett várnod, csak amikor hazaértem kiment a fejemből, hogy miért is jöttem haza. Jó tíz percig gondolkodtam aztán bekapcsoltam a tv-t és előtte ragadtam.
