Magam se tudom egészen a mai napig,hogy csak nem akartam felelni a kérdésére,mert féltem a választól vagy egyáltalán nem is tudtam volna felelni vagy tudtam jol a válszt,de nem tudtam szavakba önteni.Minden valószínűséggel az utobbi lehet a megoldás.
-Sorry my friend. (Bocsánat barátom.)-mondtam neki
-Why? (Miért?)-kérdezte
- I' dont know. (Nem tudom)-magyarázkodtam
-Mit nem tudsz?Annyit csak tudsz,hogy több vagyok-e mint ha csak az öcséd lennék.
-Nem tudom szavakkal elmondani.
-Akkor vegyél nekem Raffaelo-t!Az többet mond minden szónál.-mondta miután visszatért a viccelödő kedve
-Jol van.Ha komolytalan vagy ilyenkor is...
-Jó,jó!Mond.-kérlelt továbbá is
-Nem tudom.Engedd,hogy megvigasztaljalak amért olyan szemét dolgokat vágtam a fejedhez.-szoltam
-Oké,de érzem,ma se megyünk sehova.-suttogta
És valóban igy lett.Nem mentünk aznap sehova.Tulságosan is lekötött az a fiú és a vele valo foglalkozás.De megérte,bebízonyitottam,hogy tényleg a barátja vagyok ő meg szinte dorombolt az örömtől.Ami történt nem félre érthető,de nem írnák róla,ha nem gond.Ezt inkább mindenki saját fantáziájára bízom.Az már nem érdekel,hogy az a fantázia kellemes ábrándozó vagy mocskos,mint az a ruha amit már egy éve nem mostak.Csak ránk tartozik.
