Ameddigre kikecmegegtem az illemhelyről, ikertestvérem csak rám várt.
Nem tudom minek örült, de széles vigyorral a képén állt elém.
-Most meg mit találtál ki?
-Csak jó kedvem van. Ennyi az egész. -válaszolta
-Remek -bólintottam és visszamosolyogtam rá
Aznapi terveimben az szerepelt, hogy mivel előző nap nem tudtuk befejezni a helyszíni szemlét, ezért ma már végre muszáj lesz. De ez csak számomra tűnt világos ténynek. Zack ugyanis egyáltalán nem úgy gondolkozott, mint én.
-Szóval akkor ma elviszel az utolsó három helyszínre is? -kérdeztem
-Nem is tudom.
-Mi az, hogy nem is tudod? -kérdeztem idegesen
-Most? Vagy esetleg ráér később is? -motyogta
-Reggeliztél már?
-Persze. Amíg bent szórakoztál a slozin. -dünnyögte
-Jó. Akkor én reggelizek, aztán mehetünk is.
-Nem, még nem! -mondta idegeskedve
-Zack kérlek.
-De még nem láttam a mesémet.
-Te meséket nézel? -döbbentem le
-Nem teljesen. De ez olyan vicces. Tudod az én lelkem mélyén egy kis fiú él.
-Nem hagyhatnád, mos ki? -kérleltem, de végül is tök feleslegesen
-Bocs, de nem. Mindig megnézem. -mondta és megint felém vigyorgott
-Kérlek. Nem érek rá. -mondtam egyre mérgesebb hangon
-Ne. -kérlelt tovább
-De! Fontosabb az az ügy, mint a rohadt rajzfilmed. –szitkozódtam
-Hova sietsz? Menjél, reggelizzél. Az én műsoromig még minimum fél óra. Ha sietsz, megnézheted. -mondta higgadtan és barátságosan
