Reggel mikor felébredtem, hát mondanom se kell, tiszta víz voltam. Átnéztem a szembe lévő ágyra, de azon akkor már nem fetrengett senki.(Nagy örömömre!)
Kivonszoltam vizes magamat a fürdőig, de az zárva volt. Sejtettem ki van bent, ezért bekopogtam:
-Mióta vagy bent? -kérdeztem, miközben még az est kiábrándító varázsát dörzsöltem ki a szemeimből
-Vagy félórája. -kiáltotta ki
-Nem sietnél? -kérdeztem most már fogcsikorgatva
-Jól kezdted. Minek siessek? -kérdezte
-Sürgősen el kell intéznem a folyóügyemet. -válaszoltam
-Akkor még ráér. Majd ha folyik a lábadon, szóljál újra. Akkor beengedlek. Csak a szőnyeg ne legyen olyan. Nemrég vettem és oltári drága volt. -morogta
-Ne viccelj, kérlek. -szóltam be újból -Na jó. Te akartad, akkor jó lesz a szőnyeged is. -mondtam megfontolt hangon, pedig egyáltalán nem gondoltam komolyan
Végül is bevált a tervem. Alig fejeztem be a mondatot és az ajtó már nyitódott is.
-De szemét vagy! -rázta meg a fejét a kedves kijelentése után
Így kell ezt a gyereket elcsalogatni a tükör elől. Büszke voltam magamra.
-Klyde nem! Akkor még büszkébb lehetsz majd, ha végre elkapod a tettest. -gondoltam
És ez igaz is. Csak már ott tartanánk. Unom már, és úgy érzem, ha ezt a nem kívánt szabadságot túlélem, akkor mindenbizonnyal soha az életbe nem megyek szabadságra, de még a következő életbe sem. Sőt, felhívom az elmegyógy intézetet, és kényszerzubbonyba vitetem be magam a dilinyosok közé. Igen, határozottan állítóm, hogy így lesz. Persze, amennyiben felfüggesztenek az emberölés alól. Mert, hogy Zack-et megölöm az is biztos.
