Alighogy beestem az ágyba már pattantam is fel. Duncan fiú kitulajdonította a helyemet.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem tőle zavartan és elég álmosan
-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. -jelentette ki, habár én semmilyen megbeszélésre nem emlékeztem
-Nem értelek. Mi van? -értetlenkedtem
-Mit keresek itt? -azt kérdezted -Én már tegnap este is elmondtam és szerintem elég világosan és érthetően, hogy ez az én házam és ez az én ágyam! Ezt keresem itt. -mondta eléggé mogorva hangon
-Jól van, bocs. Nem így értettem. Mit keresel ezen az ágyon? Azt hittem ez az én helyem, amíg nálad lakok. Vagy nem? -kérdeztem újra
-Oh, bocsánat, amiért így neked estem. Persze, így volt csak akadt egy kis probléma. -mondta csendesen
-És mi az? -kérdeztem miközben a szemeim szinte leragadtak
-Szokásom, hogy esténként hozok be valami löttyöt, ha netán felébredek, tudjak inni. Eddig rendben ment, de nemrég megébredtem és keresgéltem a poharamat a sötétben az ágyam mellett. Felvettem, de sikeresen az ágyamra burítottam a vizemet. Szóval...vagy megosztod velem a helyedet...
-Vagy? -szakítottam meg a mondani valója közben
-...vagy mehetsz a vizes ágyra. -jelentette ki büszkén és széles vigyorral az arcán
-Disznóság! -elégedetlenkedtem, de aztán rájöttem, hogy igaza van
-Na jó, legyen. Megyek a vizes ágyra.
-Te tudod. -mosolygott rám újra és örült, hisz összejött, amit akart
