Kint sétáltunk a kedvesemmel, persze befujta magát a szunyog irtóval, de mit sem ért. Elmentünk a várkertbe, egy ideig jol elvoltunk. Végre egy hely ahol békében lehet kézenfogva sétálni :):) Leültünk, beszélgettünk, elment hintázni, szoval jol éreztük magunkat. És igy is döntötem, én nem akarom sajnáltatni magam, hogy milyen rossz a sorsom, ami volt elmult, igyekszek javitani az életemen, mert tudom ha össze szedem magam sikerülhet. Nem azon mulik hányan állnak az ember melett, na jó persze az is sokat lendit, de leginkább akarat kérdése. Nekem meg elegem lett magamból! Mit csinálok??! Tiszta szánalmas! Nah de mesélem tovább. Sétálunk, már kezd kicsit sötétedni, elöbujt az összes létező szunyóg. Aztán..
-Shad, szerintem lassan menjünk haza.
-Miért? Most jó az idő.
-Jó, de a hülye bogarak csipnek.
-Rendben szivem, értem.
Aztán késöbb leálltunk, mert vakaroznia kellett.
-Ne vakard mert jobban fog viszketni.
-De hjaaj, tudod milyen rossz?! Össze csipték a kezem, lábam, nyakam, lábszáram...még a seggemet is ..
-Cica, akkor se vakard, majd otthon zuhanyzol aztán szépen bekenyegeted..
-Vagy te..
A kis perverz.
