Kedves párom ma is irt e-mailt. Akár mennyire is érdekes, nem irok vissza. Nem tehetem! Szerdán este ugyis mindent megoszthatok vele, de addig nem, mert csak gyötör! Nem hagy még itt sem pihenni!! De én vagyok a hülye, hogy mgnézem az e-maileket.
Na tessék, mutatom mit irt:
Miattad lettem ilyen. Ha nem ismerlek meg talán soha, de soha nem jut eszembe a férfiaknál keresni a boldogságot. 30 éves koromra szeretnék megállapodni! Mert utána nehéz lesz. Addigra a velem egykorúak már megházasodnak vagy elváltak és nem akarnak újra házasodni, mert kiábrándultak. Hülye voltam, látnom kellet volna már az elején, hogy veled ez nem fog működni. A korral nincs baj. Talán, sőt valószínű, hogy velem. De te sem vagy túl tiszta se őszinte. Hogy is működne ez? Semmit nem osztasz meg velem, alig kommunikálunk. Miattad váltam olyanná, amitől a leginkább féltem. Olyanná, amilyenné sosem szerettem volna! Egy stresszes idegbeteggé. Ha nem ismerlek meg, sokkal boldogabb lennék talán.
