Nem tudok msn-re menni de nem is hiányzik. Sajnálom viszont mert most lenne mit beszélnem a párommal. Istenem de miért nem hagy?? Pihenni jöttem ide és még igy is tud gyötörni! Az e-maileimet nézegettem amikor láttam hogy küldött egy levelet. Kimásoltam ide a szöveget. De annyit tudok érte tenni, ha tovább nyuz, tovább maradok amig nem tudom kipihenni magam.
Azt hiszem, velem lehet a baj. Úgy értem, túl természetesnek veszem a dolgokat. Természetesnek vettem az üzeneted, minden reggel elmész szóval csak az volt kissé zavaros, hogy miért is kötöd az orromra pont most? Annyira természetesnek vettem, mint azt hogy itt vagy velem, itt mellettem. Bármennyire is bántottalak mégis annyira vágyom, hogy mindig igyekezz megérteni. Tudom másra is kellene gondolnom, nem csak magamra. Tudod aznap mivel nem tudtam mi van elmentem. Elmentem eléd, ott ültem és vártam az óvoda előtt. Kicsit meglepett, hogy jönnek az emberek, a gyerekeket viszik haza, de én csak vártam, mint egy jó kutya a gazdájára. Ott ültem sokáig, több mint 2 órán át. Eszembe sem jutott, hogy elmenjek. Az emberek folyamatosan kíváncsian megbámultak és elég kellemetlen volt. 6 óra is elmúlt, amikor nem jött aztán több embert. Még kicsit vártam. Rád csörögtem, sms-t is írtam, de semmi reakciód nem volt. Aztán végül fogtam magam és eljöttem. Annyira megalázó volt. Teljesen hülyének éreztem magam. Aztán halvány reménysugárként jött egy ismerős arc, egy óvónő. Rákérdeztem, azt mondta nem mentél be, mert szabadságot kértél. Szomorú voltam és teljesen magam alatt. Haza jöttem és senkinek nem szóltam semmit. Szerencsére nem is kérdeztek másnap délutánig. Aztán Jazz érdeklődni kezdett: „Hol van Shadow? Nem vagyok biztos benne, de mintha tegnap óta nem láttam volna.” Erre én: „Á, csak olyan csendes és nem igazán feltűnő. Amúgy meg mondta, hogy pár napig egy barátjánál lesz, már nem emlékszem miért.” A saját apámnak hazudtam miattad! Nem tudom hol vagy, mit csinálsz, de annyira boldog lennék, ha visszajönnél. Nem bírom ki nélküled. Tudom, túl büszke vagyok, de már belátom, talán kedvesebbnek kellet volna lennem hozzád. Istenem, ha nem én vagyok az életedben a legfontosabb hát mondhattad volna. Annyi minden jár a fejemben és annyi mindent kérdeznék most. Hol vagy? Kivel? Visszajössz –e? Ha igen, mikor? Miért mentél el? Miért egyedül? Miért nem osztod meg velem, ami bánt? Mit akart tőled Wolf? Vagy most is épp vele vagy? Miért? Miért teszed ezt velem? Tényleg semmit nem jelentek számodra? Vagy épp csak ennyit?? Fáj most…nagyon!
