Apa-fia beszélgetés:
-Matthew, én majd iskolába akarok menni, jövöre már.
- Máris? Dehát még csak 5 éves vagy.
- De már 6 leszek mindjárt.
- Kicsim, de a suliban tanulni kell, figyelni, nem lehet játszani és nincs délutáni szundi sem..
- De én akarok! majd nagyon fogok igyekezni.
- Itthon is kell akkor gyakorolnod és még kevesebbet játszhatsz.
-Nagyon bele adok mindent!
- De miért ilyen sürgös? Még csak egy évig jártál ovodába. Nyugodtan maradhatsz egy évet még. Kijátszhatod magad.
-De már meguntam.
-Ennyire akarod? Akkor mostantól sokat kel velem gyakorolnod és ha Bob tanárúr átjön Serill-hez, akkor vele is tanlhatsz, ad neked feladatokat.
-Mindent, de mindent bele adok. Hamar iskolába akarok menni,hogy utolárjem Serill-t.
- Annyit akarsz tudni mint ő? De Serill már nagy fiú.
- Tudom, de már én is az vagyok.
Nem vitatkoztam vele. Eliot okos kisfiú és értelmes. Elég logikusan is tud gondolkodni. De ez egy ennyi idös kisgyereknek túl sok lesz. Mindegy hajtani fogom, de nem leszek vele túl szigorú. Majd rájön. Játszania kellene még, ha egyszer az anyja miatt nem tudott. Alaposan elszúrta eddigi kis életének azt a részét mikor boldogan kellet volna játszania gond nélkül, mint a többi vele egykorú. Milyen anya az ilyen?
