Kedves párom rövid meséje. Öszintén irta le a naplijába, begépelte és tessék, most itt van.
Gyötrődve forgolódtam, a pár nappal ezelőtti dolgokon merengtem. Mi oka Shadow-nak a büntetésekre? Haragudtam rá! De nem azért amit tett, hanem mert rosszul esik, hogy még csak nem is emlékszik rá. Mérgelődve ráültem, a mellkasát kezdtem ütni, hogy felébredjen. Végre eredményt értem el. Álmosan rám nézett. Hamar neki estem, védekezni sem volt ideje.
-Na, ki a rossz és az engedetlen?
Se szó, se beszéd a hasára fordítottam és alaposan megpakoltam. Nem valószínű, hogy élvezte, mert elég sokat sóhajtozott. Én kétszer is elmentem. Nem igazán érdekelt a dolog. Gondoltam, ha büntetést akar, akkor most tessék. Én majd legalább emlékszem is rá. Dolgom végeztével, mintha mi sem történt volna, kihúztam, és lefeküdtem aludni. Boldog voltam és büszke magamra, amíg meg nem halottam a szipogást. Nem akartam szólni. Már lelkiismeret furdalásom volt. Azt hiszem a napokban ezért is megkapom majd tőle a magamét. A fene bánja, megérdemlem és őszintén szólva nagyon is jólesne, ha megdugna. Ha legalább emlékezne is rá.
