-Shad, azt hiszem Atsut megbántottma valamivel.
- Miböl gondolod ezt cica?
- Alig tudtunk beszélgetni, nem beszélt tul sokat és sietve távozott, meg se várta,hogy vissza irjak.
-Talán tényleg csak sietett. Neki is megvannak a maga gondjai.
- Tudom. Tul bosszantó is vagyok és önző.
-Dehogy..vagyis kicsit önző tudsz lenni de..
- Neki is megvan a magánélete és végre van fiuja, szal most jobb lenne ha békén hagynám. Azt mondta nem akar elvesziteni, de mindegy..
-He?
-Nem fontos. Hagyom. Most elsö a szerelem, had legyen boldog.
-Látod most önzetlen vagy.
- Akarom hogy boldog legyen,mert a barátom. Tudod!!! Na..
-Rendben cica, én értem, nyugi.
- Jol van csak na..mindig csak nyivákolok neki és bosszantom.
-Jaj, ne mondj már ilyet. Ha gondja lenne biztos szolna.
- Nekem kellene félnem,hogy elvesztem, a hülye viselkedésem miatt. Gondolod élvezi folyton a baromságaimat hallgatni?
- Én is sokat gyötröm, de aranyos és megértő. Mondom,hogy szolna ha elege van.
- Hát nekem nem kell szolni, megértettem hogy nincs már szüksége rám. Nem is zaklatom ezentul mindennel, söt semmivel se. Nehéz lesz vissza fogni, de majd ha legközelebb fent lesz mostantól nem irok rá. Had élje nyugodtan az életét a gondjaim nélkül.
-Hjaaj, Honey..
-Nem! De mondom naa.. Ha valamit szeretne ,majd rámir, én meghallgatom. De ezentul nem fogom gyötörni semmivel.
-Hiányozni fog nem?
-Persze, mégis csak a barátom, de neki most fontosabb a boldogsága, és én ezt akarom..
