- Szia Matthew!
- Szia! Na milyen volt az oviban?
- Unalmas, nem jött az egyik lány és unatkoztam nélküle.
-Lehete ,hogy csak beteg.
- Te is beteg vagy? Olyan szomorú vagy.
- Jól látod kicsim.
- Mi baja Matthew-nak?
- Az drágám, hogy egyedül van mint a kisujjad.
- De az nincsen is egyedül, ott van melette a többi másik.
- Na látod, akkor én még annál is magányosabb vagyok.
- Miért?
- Nem számit kicsim, neked még ilyennel nem kell törödnöd.
- De ha szomorú vagy, az érdekel. Bántottak?
- Nem igazán, csak az apádat nem szeretik az emberek. Itthon sem és a munkahelyén is egyre kevésbé. Eliot , még kicsi vagy ,hogy megértsd.
- Miért?
- Jaj kisfiam, mert apú rossz ember.
- Nem igaz! Miért?!
-Mert nehezen szeret másokat.
- Engem se szeretsz?
- Jaj dehogy nem a világon mindennél jobban. Nem értheted ezt még. Csak nem tudom másoknak megmutatni, hogy igenis szeretem őket. Apú elveszt maga mellöl mindenkit.
- Akkor szeresd őket is. Légy szigorú velük, de aranyos is. Akor Serill sem fog sirni.
- Szokott sirni... miattam?
- Igen. De én nem hiszem, hogy rossz ember vagy.
- Örülök szívem.
- Én szeretlek.
- Én is téged.
- Örökké?
- Örökké...
