Nálunk szerelmi káosz van, a kedvesem fura kis osztálytársa bele szeretett a párom nagybátyjába. Gyakorlaton ugyan abban az étteremben van, ahol a férfi szakács, elsőre sikerült beleszeretnie. Azóta ódákat zeng róla. Na de erről jut eszembe, az én kedves párom lefeküdt egy másik férfival. Persze ez kb. 5 napja történt én meg csak 3 napja tudtam meg tőle. Nem érdekes. Tudtam, hogy az én We. barátomnak már vagy fél éve tetszik, de nem gondoltam, hogy ( ne szépítsük!!)… megdugja. A kedvesem csak egyszerü barátságot érzett és érez iránta. Mégis hagyta magát. Rosszkor jött a dolog, mikor szerencsétlenre csak úgy zuhantak a lelki gondok egyszerre. Persze, hogy jól esett neki, a férfi törődése és szerelmi vallomása. Ezért tudom elfogadni, ami történt és nem vetem szemére. Amúgy is, én is hányszor félreléptem már és ö is megbocsájtott. Megtörtént, de elfelejtjük. Felejteni tudni kell. A szerelem teszi ezt lehetővé, amit iránta érzek évek óta. Szeretni valakit nagyszerű érzés. Számomra ö az:
Virág, amit a szél sem tör el. 
A fény, ami beragyogja a sötét szobát és az életemet.
Olyan közel van mégis oly távol. ha nem lenne enyém, nem lenne értelme miért élnem ezen a földön.
