A párommal épp a friss, havas levegőn sétáltunk. Ő büszkén sétált előttem, mögöttem kullogtam csendesen, lehajtott fejjel, elgondolkozva. Nem volt rossz kedvem, csak eltöprengtem valamin.
-Tudod, azért néha el sem hiszem, hogy kettőnk közül én vagyok a dominánsabb.
(Mérgesen visszafordul)
-Ezt meg hogy érted???
(félre fordított, elvörösödő fej, arcvakargatás..)
-Á semmi, semmi, hagyjuk, nem fontos. Látom, rossz kedved van.
-Nincs, csak nyúzott vagyok. Mond már.
Ha ilyen hangon beszél velem, persze, hogy elszégyellem magam.
-Na, jó, de úgyis megsértődsz.
-Nem, csak mond. Hogy érted, hogy nem hiszed, hogy te vagy a dominánsabb?
-Hm. Pédául most is nézd csak meg. Előttem mész, büszkén magabiztosan, amivel semmi baj. Általában sem vagy az a kimondottan nőies, leglábbis legtöbbször nem. Naiv vagy, de ezt is szeretem benned. Makacs, és sokszor elnyomva érzem magam melletted.
-Talán bántalak?
-Nem, nem azért. Igy sem beszélek túl sokat, ezzel sincs bajom, de te gyakran kis butaságokon is napokig durcizol. Erőszakos is vagy néha.
Pár perc néma csendben sétált továbbra is előttem.
-Ne haragudj, de ha szolnál néha, hogy igy érzel, vissza tudnék fogni.
-Mindegy semmi gond, ez otthon elintézzük.
-Ne haragudj, komolyan. Én méltó akarok lenni hozzád. Én nem akarok domináns lenni.
-Jol van, semmi gond, elhiszem. Nem azért mondtam, csak elgondolkoztatót.
Szerencsére sikerült megbeszélnünk a dolgokat. A séta további része csendesen, de jobb hangulatban telt.
