Este már majdnem engedtem a csábitásnak. Az én kedves, édes szerelmem annyira, annyira, de annyira szenvedélyes volt. Oda bujt, simogatott, csókolgatta a nyakam, a vállam. Nem akarom nagyon részletezni a történteket, a lényeg az, hogy megkívántam, pedig nem szabadna. Szóltam is neki, hogy ne szeretkezzünk. Azt mondta, rendben, neki elég az ha ö kielégülést okozhat. Meglepődtem, de nem azért mert ö szeretett volna kielégíteni, hanem mert nem tudtam mit szeretne tenni. Végig nyalta a meztelen mellkasom, lejjebb haladt a hasamig, lejjebb húzta a nadrágomat és…
-Kérlek inkább ne. Ugye nem butaságot akarsz csinálni?
-Orális sex. Annyiszor csináltad már nekem, most szeretném viszonozni.
-Nem hiszem, hogy tetszene.
(Persze attól féltem leginkább, hogy 1. nincs felkészülve rá és 2. hogy rájön a „DOLOGRA”.)
-De biztos jó lesz, ígérem, belejövök. Élvezni fogod.
-Kérlek, inkább ne, nem azért, biztos jó lenne, bízok benned, csak nem akarok olyat, amit később minden bizonnyal megbánnál.
-Nem bánnám meg. Te sem bántad meg.
-Igen. A te esetedben. De megannyi alkalom volt, hogy utána gyűlöltem magam. Ráérsz ezzel és nem kötelező. Ne siesd el.
-Akkor legalább kézzel had okozzak örömet. Szeretném, ha a sok kínlódást tudnám enyhíteni ennyivel.
(^^’’ na, egyre jobb…)
-Nem kell kedves, hagyd csak, nekem elég, ha ápolgatsz..
-Nem tudom mi a bajod. Én kiteszem a lelkem, de te azt se hagyod, hogy hozzád érjek. Észrevettem ám, hogy egy pár hete folyton elhúzódsz tőlem, ha hozzád érek.. sőt akkor leginkább amikor..khm.. meg akarlak ott simogatni.
-Ne értsd félre, csak most nem igazán kívánom. A verés miatt le vagyok hangolva.
-Annyira hülyének nézel. Ez már a verés előtt kezdődött. Mindegy inkább hagyjuk…
Hát sajnos, amiért nem voltam őszinte, most megint összeveszett velem. De majd megbékél. Remélem :(
