Érdekes. amióta ismerem, Matthew kénytelen kimutatni a szeretetének akár egy kis szikráját is. Pár napja előbujt belőle az őszinte, félénk és barátságos énje. Sajnos ez az óta „elmúlt” és most újra a régi. Még beszél magában, de mintha változott volna. Oda ment Serill-hez és őszintén átölelte. A srác arca teljesen belevörösödött. Ezt olyan reakció váltotta ki amit, valahogy nem vagyok képes definiálni, egyszerűen érezni kell. Őszinte ölelés.
Olyan szorosan magához húzta, a testük szorosan egymáshoz simult, mellkasuk és ágyékuk is egymáshoz ért a ruhán át. És amit még sosem tapasztaltam, párosult azzal, amit még sosem halottam Matthew-tól. Végig futott az arcán egy könnycsepp és azt mondta Serill-nek; „Ne haragudj! Tudom, hogy hülyén viselkedtem, hazudtam és bántottalak. Pedig nem akarom, hogy szomorú légy, mert szeretlek.”
Nem hiszem, hogy tudják, hogy szem és fültanúja voltam az eseményeknek. Igérem én nem szolok róla senkinek. Ennyi elég volt ahhoz, hogy tudjam, minden rendben lesz köztük. Mégis csak apa és fia. Este már együtt is aludtak.
