Egy barátomról szeretnék bejegyzést feltenni. Annyit kell tudni rólahogy nem volt könnyű gyermekkora és a felnöt élete sem alakul valami fényesen. Nemrég derült ki ,hogy van egy majdnem 6 éves fia. Gyrekkorában a szülei lemondtak rola és csak az öccsét nevelték. Mindegy nem akarok senkit ezel unatni. 2 napja nagyon elvetete a sulykot azzal,hogy a nevelt fiának (mégha csak pár évvel fiatalabb is) azt mondta,hogy szálljon le rola mert utálja (lásd elözös bejegyzések közt) Azota nagyon kivan.Bármilyen nnehéz is, azért Öt is meg kell érteni.Probáltam bezsélni vele, de összefoglalta minden gondját, papirra vetette gondolatait és a kezembe nyomta. Ezt szeretném leirni.Szeretném megemliteni, hogy nem az a panaszkodó fajta és inkább megtart mminden fájdalmat magában. Na most kiadta.
"Istenem,ha a fiam nem lenne már rég megöltem volna magam. De neki szüksége van rám, fel kell nevelnem. Nem akarom,hogy olyan gyerekkora legyen mint nekem volt.Vad vagyok, bunkó és érzéketlen ezért nem ért meg senki.Mintha nem számitanék embernek.Ez a sok lelki megprobáltatás már annyira fáj, a szívem nem érez semmit, a lelkem annál inkább.Sosem lehetek boldog,mert nem érdemlem meg,hogy bárki is szeressen. Nem vagyok méltó rá.Elfog ez a különös érzés és a szívem szakad meg még igy is. Annyira vágyom rá ,hogy valaki gond nélkül szeressen ,de nem engedhetem meg magamnak mert én mindenkivel ilyen vagyok és nem tudok változni. Még a saját testvérem is utál. Irigylem a többieket és szégyellem magam,mert csak én logok ki a sorból. Bántom őket, pedig egytől-egyig szeretetre méltó e,berek. Nekem viszont igy élni sem lenne jogom.Ez a faájdalom és kín lassan felemészt és megöl.Ezért nem kellettem még a szüleimnek sem. Megszületnem sem lett volna szabad, legalább nem hoztam volna ennyi fájdalmat másoknak.Annyira akarom,hogy valaki öszintén szeressen,ne féljen tölem és megértsen. Valaki aki átéreznné ezt a körülirhatatlan fájdalmat ami egész életemben gyötör és ami miatt tudnék,de nem merek szeretni.Mindenkinél joban vágyom a megértésre, szeretetre , törödésre, amit sosem kaphatok meg igazán,mert megvonom magamtól. Istenem, mit tegyek most? Ha igy viselkedek elveszik tőlem a fiúkat és nevelöotthonba teszik, Muszáj lesz megváltoznom,de anyira nem illek ebbe a világba."
