Kedves barátom ma nagyon ijesztő és meggondolatlan dolgot mondott.Sajnos erre nem volt felkészülve egyikünk sem, akit illet a dolog az meg végképp nem.
A nevelt fia annyira kimutatja a rajongását, a szeretetét, hogy megrémisztette és feldühítette. Soha nem volt, még aki így szerette volna. Ezért ma ostoba modon azt merte neki mondani, hogy szálljon már le róla. Nem érti, hogy miért nem fogja fel a srác, hogy utálja! Bánja a napot, amikor mégis ide hozta. 
Hát könyörgöm! Hogy lehet valaki ennyire aljas! Miért játszik az érzéseivel, ha két kézzel töri össze szilánkokra a szívét?? Persze az öccse olyan véresre verte, hogy az nem igaz. Csoda, hogy az egésznek mégis a nevelt gyerek vetett véget. Fura, hogy a férfi, nem védte magát, pedig egyszerűen visszaüthetett volna. Talán tudja, hogy megérdemelte. De ha nem is gondolta komolyan, semmi joga nincs így bánni valakivel, aki ennyire szereti. Miért ilyen szívtelen? Végre van, aki úgy szereti, mint talán senki eddig, vagy nem is tudom. Erre fogja és eldobja az egész lehetőséget magától és inkább halna meg majd öregen, magányosan. Azt is megkockáztatom, hogy ha ilyen marad, öregkorára senki nem fogja szeretni:(
