A tett tűzére jeget fú a szó

 mégis irnék egy kicsit rolam. hm..ugysem olvassa el senki. 1985-ben születtem. Az anyám meghalt a szüeltésem után pár nappal. Apám szerint jó asszony volt és amennyire én képről meg tudtam állapitani, szép is. Apa hamar tultete magát a dolgon és elvett egy nőt. Ennek  a nőnek nem volt szüksége egy pár honapos gyerekre akivel csak a gond van.Miután ugy ahogy megtanultam járni és némiképp még beszélni is fogtak és nevelö otthonba dugtak. Igen ,igy elég könnyű, egy pár éves kisgyereknek nincs tul nagy beleszolása. Nem igazán volt szerencsém igy 10 éves is elmultam mikor végre befogadott egy házaspár. Nem voltam túl szép gyermek és eleven se mint a többiek és ez másokat megrémisztett. De ők elfogadták,szerettek,neveltek és támogattak. Mikor idösebb lettem aztán hagytak ,hogy had bontogassam a szárnyaimat, elköltöztem egy albérletbe ahol megismertem életem első szerelmét. Igazi szépség, fekete hajú fiatal de érett. 2 és fél évet voltunk együtt, mig balesete lett és örökre elvesztettem.Bánatomban vonat elé vetettem volna magam, de egy kedves ember lebeszélt.Barátságot kötöttünk majd szerelmbe estünk.Vele éltem több mint 3 évig. Nagy szerelem volt, nagy csalodással és mégnagyobb fájdalomal.Most megtaláltam az igazit.Sok kinszenvedészt kellet elérnem,hogy vele lehessek és szenvedett ő is eleget. Egyetlen ember volt aki mindig kiállt melettem még amikor félre léptem akkor is. Ez az ember a mostani pármom nagybátyja. Hálás vagyok neki, bár meg tudnám köszönni valahogy, de erre egyetlen szó nem elég.