Szeretem a páromat és ezt folyton próbálom kimutatni valamilyen módon. Apró ajándékkel, figyelmességgel, szavakkal. Nem elég mondani, hogy „szeretlek”, ezt komolyan is kell gondolni. A mi kapcsolatunk elég friss még, ráadásul túl vagyunk már egy nagyobb erejű veszekedésen is. Sokat jelent, ha meg tudom érteni és jól kijövünk egymással. Fiatalok vagyunk még. Mostanában a szerelmünk kinyilvánításának legmegfelelőbb módja a szeretkezés. Elmesélem az utolsó alkalmat. Persze ilyenkor nem jegyzetelek így a párbeszéd részt próbáltam emlékeimből idézni.Hasznos dolog nagyon, hogy szinte bármikor kedve van hozzá, nem zavarja, ha lecsúszik a gumi. Folyton az a gondja, hogy nem szeretne hízni, mert nagy lesz a feneke.. Nyugtatom, hogy nem lesz nagy, de nyugodtan hízhat. Ismeritek a mondást.. Nagy kufferbe jobb pakolni. Hát ezen folyton elpirul, de azért élvezi az együttléteket.
Befelé fordult. Már majdnem hajnali fél egy volt, de egyikünk sem birt elaludni.
-Mi baj drága?
-Mi lenne? Fáradt vagyok.
Végig futattam az ujjbegyem az oldalán.
-Ne, légyszi, tudod, hogy csikiz.
-Hideg van egy kicsit, nem?
-Pedig benyomtam a fűtést!
-Bujj egy kicsit közelebb.
-Aludni kellene inkább..
Megsimogattam a meztelen hasát. Nem fordult meg felém, de közelebb huzoszkodott.
-Na, jó, hosszú még az éjszaka.
-Látod cica. Gyere közelebb.
